-Készült rólad egy naptár…

Igen, tavaly. Kipróbáltam, izgalmas munka volt.

-Hogyan jött az ötlet?

Felkeresett egy fotós, és megkérdezte, mit szólnék, ha megmutatnánk az erotikus oldalamat az embereknek.

-A választ ismerjük, hiszen a kalendárium elkészült. Könnyen kötélnek álltál?

Igazság szerint, sokáig gondolkodtam. Egyrészt tetszett a kihívás, másrészről meg ott motoszkált a kérdés: jól teszem, ha felfedem bájaimat?

-Végül meghoztad a döntést. Gondolom, a párodat is megkérdezted, mi volt az ő véleménye?

Hiszed vagy sem, a férjem volt az, aki az első pillanattól kezdve bíztatott. Állítja: ami szép, azt meg kell mutatni. Boldog voltam, hogy nem féltékenykedett, sőt ellenkezőleg, mindenben támogatott.

-Egy kép erejéig meztelenül pózolsz a naptárban. Ez ellen sem volt kifogása a férjednek?

Nem, sőt kifejezetten büszke volt rám.

-Nem voltál zavarban, amikor a képeket készítették?

Eleinte igen, emlékszem, két hét kemény munka eredményeként készült el a naptár. Az első héten gátlásos voltam, de a második hétre feloldódtam, és remekül ment a fotózás.

-Szépséged természetes vagy a plasztikai sebészeknek köszönhető?

Minden eredeti rajtam. Hálás is vagyok a sorsnak, hogy nincs szükségem plasztikai műtétekre. Na nem azért, mert a beavatkozások ellen lennék, tudom, hogy előbb-utóbb úgyis igénybe kell vennem a sebészek segítségét.

-Melyik testrészeden változtatnál?

Ha szükség van rá, bármelyiken. Mint a nők általában, én is hiú vagyok. Minden egyes reggel árgus szemekkel figyelem magamat a tükör előtt. Ha eljön az ideje, egy pillanatig sem habozom: kés alá fekszem.

-Visszatérve a naptárra. Szüleid, testvéreid, hogyan fogadták?

Nehezen. Ők úgy gondolták, nem illő hogy egy lány ország-világnak mutogassa magát.

-Régimódiak?

Igen, de tudom, hogy miért. Szegénynegyedben nőttem fel. Mégsem emlékszem vissza keserű szájízzel a gyermekévekre. Szüleimnek hála, a szeretet mindennél fontosabb volt számunkra. Édesanyámnak különösen sokat köszönhetek, ő volt az, aki nap mint nap hangoztatta: „Ne ad fel az álmaidat! Harcolj lányom, harcolj!” Ugyanakkor a családunkban mindig is tabu téma volt a szex. Kamasz koromban a barátnőim világosítottak fel a szexuális kérdéseket illetően. Nálunk a meztelenség is bűnnek számított, a család összes tagja zárt ajtók mögött öltözködött. Feltételezem, ezért nem fogadták kitörő lelkesedéssel a kalendárium ötletét.

-És miután meglátták a végeredményt?

Nagyon tetszett nekik, én azonban láttam rajtuk, hogy nem tudták teljes mértékben elfogadni „bűnömet”.

-Megbántad?

Dehogy. A rengeteg gratuláció és elismerés bebizonyította: megérte ledobni azt a pár ruhadarabot!